Hogyan készüljünk az iskolára?
Fülöp Magdolna klinikai szakpszichológus szavaival élnék.
Az iskolaérettség egy spontán érési folyamat eredménye, amelyet segíteni lehet, de siettetni nem. Az legjobb, ha a szülők – ahelyett, hogy elkezdenék fejleszteni és tanítani – bevonják a gyermeket a mindennapi tevékenységekbe: a közösen eltöltött idő, játszás, éneklés, mesélés hatására természetes módon fejlődik a gyermek gondolkodása, szókincse, memóriája, beszédértése stb., amelyek igen fontos feltételei az iskolaérettségnek, sőt az érzelmi biztonság is megerősödik a gyermekben. Munkafüzetek helyett inkább természetes élethelyetekben motiváljuk a gyermeket közös tevékenységekre! Az iskolai ismereteket nem kell előrehozni, pl. nem kell óvodáskorban kétjegyű számokat vagy írni-olvasni tanítani. Ami érdekli a gyereket, arra természetesen válaszolunk, viszont kifejezetten káros, ha olyan ismereteket akarunk átadni, amelyekre még nem érett. A spontán érést nem lehet siettetni, de a környezet által biztosított lehetőségeknek fontos szerepe van a képességek kialakulásában és egészséges fejlődésében. Iskolakezdésre testileg, értelmileg és szociálisan kell megfelelő szintet elérni a gyermekeknek, azonban e három tényező nem mindig jár együtt.
A testi fejlettség – amelyet a gyermekorvosok és a védőnők követnek nyomon – magába foglalja azt a képességet, hogy a gyermek uralja mozgásvágyát, kialakul a jobb- vagy balkezesség, képes a helyes ceruzahasználatra, határozott vonalvezetésre, amely képessé teszi az írás megtanulására.
Az értelmi fejlettség jellemzői közé tartozik a megfelelő emlékezőképesség, hogy a gyermek képes legyen meséket felidézni, mondókákat megtanulni. Fontos, hogy iskolakezdésre a gyermek eligazodjon a saját testén, ismerje a bal-jobb oldalakat, biztosak legyenek a tér- és időfogalmai (pl. alatt, felett, valamint napok, évszakok), megfelelő beszédkészséggel, gazdag szókinccsel és tiszta, helyes hangképzéssel rendelkezzen, tájékozott legyen a saját és környezete adataiban (szülők neve, foglalkozása, lakcíme), gyakorlott legyen a praktikus tevékenységekben (cipőfűzés, gombolás stb.).
Kitűnően fejlődik a beszédkészség, a gondolkodás, az ok-okozati összefüggések felismerése, a következtetés képessége és a memória, ha a képről olvasást gyakoroljuk. Ennek során – mielőtt elolvasnánk a történetet – a gyermek próbálja elmondani, hogy mi történik a képeken. A látott információ mellett fontos a hallás, amelyre oda kel figyelni a közös éneklés és mondóka tanulása során.
Iskolakezdésig a 6-os számkörben kell jól tájékozódni a gyermeknek, pl. jó sorrendben számolás, több-kevesebb fogalmának ismerete. Ez olyan természetes módon adható át, mint pl. hozz ide három almát vagy szedjünk négy gesztenyét. A matematikai fogalmak nagyon lassan alakulnak ki, és munkalapok helyett leginkább közös tevékenységekkel lehet fejleszteni, játékokkal, társasjátékokkal.
Tanköteles gyermekektől elvárható, hogy 15-20 percig figyelni tudjanak egy adott tevékenységre. A mesehallgatás és társasjátékok során érdemes megfigyelni, hogy a gyermek mennyire tudja tartani a figyelmét, odafigyel-e a mesére és témához kapcsolódó kérdéseket tesz-e fel. Ezek előre jelezhetik azt, hogy az iskolában lesz-e a gond a koncentrációval. Fontos, hogy nagycsoportos korban a gyermekek rendszeresen járjanak óvodába, időben érkezve az állandóságot megszokják, mert ez megkönnyíti az iskolakezdést.
Az iskolaérettséghez szükséges képességek közül Fülöp Magdolna a szociális fejlettséget tartja a legfontosabbnak, amely párhuzamosan fejlődik a pszichés érettséggel. Nagycsoportos óvodás gyermektől elvárható az alkalmazkodóképesség, hogy figyelembe vegye társait, a felnőttek utasításait és hogy el tudjon szakadni a családtól. Egy jól alkalmazkodó gyerek sokszor sikeresebb az iskolában, mint aki nagyon okos, de kevésbé tud alkalmazkodni. Sokat tudnak segíteni a szülők, ha figyelik, hogy a gyereküknek van-e barátja, és tudatosan szerveznek kortársi együttléteket.
Ha túlzott elvárásaink vannak a gyermekkel szemben, akkor már nagyon kicsi korban megjelenik a teljesítményszorongás. Ez a legtöbb esetben leblokkolja a gyereket, bátortalan lesz a világ felfedezésében, gátlások alakulnak ki, és a tényleges tudását sem tudja megmutatni. Rossz önértékeléssel és negatív énképpel lép az iskolába, ami rossz hatással lesz a teljesítményére. Ezeket a problémákat nagyon nehéz megoldani, ezért különösen fontos a megelőzésük. A biztatás, bátorítás, következetesség, rugalmasság és az egyértelmű keretek adása elősegíti, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. Az is nagyon fontos, hogy a szülők ne szorongva várják az iskolát, hiszen az ő szorongásukat a gyerekek szavak nélkül is átveszik.
A tartalom eredete: https://www.kristalyvolgy.kapuja.hu/news.php?readmore=2967
Még erről a témáról:
Ötletek gyermeke képességeinek fejlesztéséhez: kézügyesség, finommotorika fejlesztése
Játékos, kreatív feladatok és tanácsok a fejlesztőpedagógustól
Hogyan készüljünk az iskolára?