Bíztatás
Olvastam egy érdekes kísérletről....
2 éveseknek adtak egy pohár vizet, hogy vigyék oda a kísérletvezetőnek.
Az első csoportban anyukák rutinból rászóltak a gyerekekre: - Óvatosan, nehogy eless és kiborítsd a vizet!
A gyerekek fele megbotlott és kiöntötte a vizet.
A másik csoport tagjainak ezt mondták: - Óvatosan menj, ügyelj, hogy a víz a pohárban maradjon!
Ennél a csoportnál csupán 10-ből 2 kisgyerek öntötte ki a vizet.
A szülői szóhasználat varázslatos erővel bír. Néha magunk sem vesszük észre, hogy egy-egy segítő szándékú mondatunkkal előre megjósoljuk a gyermekünk kudarcát, és ő jó eséllyel be is teljesíti azt. Az "úgyis el fogod rontani"-hozzáállás megfertőzi a gyereket.
Ha viszont bíztatod őt, szárnyra kap.
Ha nem mindig csak arról papolsz, mit NE tegyen, hanem arról, mit IGEN, azzal segítesz neki abban, hogy az erejénél nehezebb feladatokkal is megbirkózzon és hogy végül tényleg jól csinálja meg.
